„Kislánykorom óta a világelsőségről álmodom” – 30 kérdés a ma 30 éves Babos Tímeához
2023. május 10. 06:00
Minden idők legeredményesebb magyar teniszezőjével, a korábbi páros világelső és négyszeres Grand-Slam-győztes játékossal beszélgettünk bombasztikus sikerekről, igazságtalan bántásokról, a Covid okozta veszteségekről, leértékelt grillcsirkéről és a legdrágább ajándékról, amit magától kapott. Exkluzív karrierösszegzés a fontos születésnap apropóján.
A napokban épp egy csodás sorozatot zárt Babos Tímea, aki három egymást követő tenisztornán diadalmaskodott egyéniben, s ezek közül a ciprusi viadalt pályafutása leghosszabb mérkőzésén, 4 óra 1 perces játék után zárta győzelemmel. Kicsi kora óta követem az egyik legnagyobb magyar „küzdőt”, minden idők legeredményesebb magyar teniszezőjét, a korábbi páros világelső, többszörös páros világbajnok és négyszeres Grand-Slam-győztes Babos Tímeát, aki eddig több mint nyolcmillió dollárt teniszezett össze pályafutása során. Babos Tímea harmincadik születésnapján a Mandiner harminc kérdéssel tekint vissza erre a páratlan karrierre.
10 kérdés a múltról
1. Mik a legelső emlékek a gyerekkorodból arról, amikor teniszütőt fogtál a kezedbe?
Igaz, hogy nem egészen fogtam, de a kórházból hazaérkezve a szüleim rögtön egy teniszütőre tettek és lefotóztak. Ez már családi hagyomány, a nővéremről is készült ugyanilyen fénykép.
2. Emlékszel, hogy mi volt az első örömforrás, amire a tenisszel kapcsolatban vissza tudsz emlékezni?
A 90-es években egy teniszpálya mellett laktunk, amit a szüleim üzemeltettek, így mindig a pályán tébláboltam, amikor apukám edzést tartott a nagyoknak. Imádtam a labdát, ahogy gurult, pattogott; ez a szeretet az, ami megfogott és hajt ma is. A labdaéhség, az adrenalin, a kőkemény meló…
3. Volt-e akkoriban kedvenc játékosod, és ha igen, kicsoda?
Nem vagyok az a rajongós típus, de kislány koromban Elena Dementieva játéka és szerénysége tetszett a legjobban.
4. Mi volt az első legjelentősebb sikerélményed, amit te is annak éreztél?
Imádtam a versenyeket, de az elején túl sok sikerélményben nem volt részem, hiszen mindig az idősebbek ellen játszottam és ugyan ügyes, de kissé képzetlen voltam.
Talán 10 éves lehettem, amikor az akkori „jók” kezdtek felfigyelni rám és 11 évesen már határozottan el akartak kerülni a táblán. Akkor éreztem, hogy van keresnivalóm.
Az első hazai sikerem persze az első OB címem volt, aztán jött 15 évesen az U16-os Eb cím, bokaszalag szakadással.
5. Emlékszel-e az első komoly tenisznyereményre és arra, mit vettél belőle?
Életem első profi döntőjét a névnapomon, majd tornagyőzelmét egy héttel később a születésnapomon értem el. Akkoriban Angliában edzettem és
egy több gombócos fagyival jutalmaztam meg magam.
Ehhez azóta is tartom magam, a jó eredményért fagyi vagy süti jár.
6. A Grand-Slam trófeák közül van-e különösen dédelgetett, amelyet talán a legnehezebb volt megszerezni?
Minden Grand Slam siker más miatt kedves a szívemnek, de nyilván az első a legemlékezetesebb, hiszen olyan régóta vártam/vártunk rá, de a VB címek is nagyon különlegesek és fontosak számomra, főleg a második Szingapúrban szerzett.
7. A nagy sikerekhez hozzásegítő páros partnereid közül kivel miért volt nehéz vagy könnyebb együtt játszani?
Egy párosnak egy húron kell pendülnie, ha a magánéletben nem is, a pályán mindenképp. Kikivel azért voltunk szinte verhetetlenek, mert a pályán kívül is kiegészítettük egymást és önzetlenül küzdöttünk, egymásért, csapatként. Andyvel (Hlavackova) a pályán kívül nem voltunk barátnők, sőt, egymás társaságát sem feltétlenül kerestük, ami az év folyamán a játékunkra is negatívan kihatott, így a nagy siker után jobbnak láttuk, ha nem erőltetjük az együtt maradást.
8. A párosokban úgy tűnt te volták mindig a domináns partner, ez minek volt köszönhető?
Ez nem feltétlenül igaz, hiszen, ha a párosban az egyiknek nem megy, a másiknak kell kirángatnia a partnerét és mi ebben voltunk igazán jók Kikivel. Nem hagytuk cserben egymást,
mindig megtaláltuk a módját, hogy valahogy felhozzuk egymást a lehető legmagasabb szintre.
Volt, hogy én voltam az adott napon a jobb, volt, hogy a párom, de a nap végén párként értük el a sikert vagy veszítettük el a meccset, bárkivel is játszottam.
9. A világbajnoki címeket hova helyezed a karriered ékkövei között?
Számomra mindig is fontos szerepet töltöttek be a VB-k. A színvonal, a szervezés, a helyszín, a média… Pár évvel ezelőtt tényleg a WTA koronaékszere volt a VB; ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a minden tekintetben zseniális Szingapúr után Kína csapott le rá 10 évre, rengeteg pénzt és időt nem kímélve a sikeres rendezés érdekében. Persze a forgatókönyvet teljesen átírta a Covid, így úgy érzem, hogy a VB-k próbálnak visszatalálni önmagukhoz, de ehhez kellene egy stabil, nem utolsó pillanatos beugrós helyszín. Nagyon büszke vagyok a zsinórban elért 3 címemre, éppoly kedvesek a szívemnek, mint a Slamek.
10. Ehhez képest a világelsőség mekkora presztízsű és mit ad hozzá a teniszben elfoglalt helyedhez?
Kislány korom óta a világelsőségről álmodom;
hihetetlen érzés volt a nevem az első helyen látni.
Ezt soha nem veheti el tőlem senki; a nevem és a kis gyémánt, ami az újabb világelsőket reprezentálja, mindig ott marad a vándorserlegen. A ranglista a teljesítmény reflekciója, eredmény és stabilitás nélkül a helyezés sem lesz jó, így a világelsőség visszajelzés arra vonatkozóan, hogy valamit biztosan jól csináltam.
(kép:MTI/EPA/Yoan Valat)
Család
11. A nővéred és édesapád mit jelentett számodra a teniszpálya körül?
A nővérem 8 évvel idősebb nálam, így
az ő edzéseit nézve nőttem fel, folyamatosan könyörögve Apának, hogy foglalkozzon velem is, ne csak a labdát szedhessem.
Eleinte hajthatatlan volt, de annyit nyaggattuk Anyával, hogy végül kötélnek állt. Az út adott volt, hiszen Zsuzsi és Apa egyszer már végigjárták, de szerencsémre, Apa rengeteget tanult és velem még hatékonyabb tudott lenni. Sanszos, hogy ha nincs a nővérem előttem, én sem tartanék itt.
12. Mik voltak a játékodban azok az erények, amit édesapád, Babos Csaba tanított neked?
A tenisz szeretete alap, ez nem munka vagy kötelesség, hanem szenvedély. Édesapám az elvégzett munkában hisz, így a munkamorál, a kitartás, az alázat és a csak magunkra figyelés az alappillérei a karrieremnek. Hiszem és tudom, hogy lemondás, alázat, kötelesség/felelősségtudat, elhivatottság és
kőkemény munka nélkül nincs siker;
a tutujgatás még nem nevelt bajnokot. Akinek ezzel problémája van, ne akarjon élsportoló lenni.
13. Édesanyád milyen hátteret tudott biztosítani nektek ahhoz, hogy ti hárman a tenisszel foglalkozhassatok?
Közhely ugyan, de minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő. Anyukám végig a nyugodt családi életet biztosította számunkra, a kiegyensúlyozottság, a feltétel nélküli szeretet és törődés mindig adott volt. Egy Anyának nem egyszerű a gyerekeitől távol lennie, de ő soha nem panaszkodott, inkább bátorított minket és igyekezett megteremteni a megfelelő hátteret ahhoz, hogy mi tanulhassunk vagy épp teniszezhessünk. Csodálom a kiegyensúlyozottságát, a derűlátását, a lelki erejét, ami egy sziklaszilárd alapot adott nekünk akkor is és most is.
14. Hány évig utaztál nagy világversenyekre édesapáddal és hány éven át kellett hotelszobán, hideg élelmen osztoznotok mire financiálisan is a magad ura lettél?
Nem titok, hogy
az első években grillcsirkén és paradicsomon éltem/éltünk, lesve a szupermarketek esti leárazásait, ahol féláron vettük a pékárut másnap reggelire.
A Top 100 az igazi vízválasztó a teniszben, így amikor 18 évesen odakerültem, éreztem azt, hogy megérte, anyagilag is. Nagyjából ekkortájt váltam függetlenné a szüleimtől pénzügyileg is, de amit otthonról hoztam, nem felejtem. Nem szeretem szórni feleslegesen a pénzt, ha kell, hajnali 4kor repülök átszállással, mert nem vagyok hajlandó 600 eurót kifizetni egy déli repjegyért, ha a korábban említett csak 150 euró.
15. Most hogy áll össze a Timi-team, amikor versenyen vagy?
Ez változó, hiszen néhány versenyre a párom és kondiedzőm, Németh Zoli kísér el, néhol Apa van velem, aki jelenleg a full-time teniszedzőm, de van, hogy mindketten ott vannak. Az is előfordult, például a legutóbbi győzelmeim helyszínén, hogy egyedül voltam.
16. Ha nem a családi vállalkozás része lett volna pályafutásod menedzselése, szerinted milyen utat jártál volna be a sportágban?
Ez érdekes és nehéz kérdés, de talán van összehasonlítási alapom. A tapasztalatom az, hogy a legjobban akkor voltam és vagyok menedzselve, ha olyan kezében összpontosul az egész, aki tényleg értem csinálja. A pályafutásom szakmailag legsikeresebb időszakában
volt egy olyan kialakult kép rólam, hogy öntelt vagyok,
és nem is igazán volt lehetőségem nyitni a közönség felé, hiszen nem voltak interjúim. Később kiderült, hogy lett volna tucatnyi lehetőségem megszólalni, de az akkori menedzsment ignorálta, lemondta vagy általam nem jóváhagyott interjúkat jelentetett meg. Évekbe telt ezt az írott médiával való kapcsolatot újraépíteni.
17. Ma ki a legfőbb támaszod a pálya mellett és a magánéletben?
A párom, de természetesen a családomra, barátaimra, támogató partnereimre és a közönségre is mindig számíthatok.
18. Nővéred, Zsuzsi, ma is aktívan segíti a munkád, milyen terheket vesz le a válladról?
Zsuzsi a híres Berkeley Egyetemen végzett, ráadásul marketing és kommunikáció, valamint gazdaságpolitika szakokon. Korábban évekig az Egyesült Államokban dolgozott a világ egyik legnagyobb ügynökségénél, így hamarosan kézenfekvőnek tűnt, hogy ő veszi át az ügyeim. Édesapám és ő a mai napig szerzik a szponzorokat, de Zsuzsi intézi a napi csip-csup dolgaim is.
19. Hogy élted meg és élted túl a Covid-lezárások miatti időszakot?
Ez mindenkinek egy új, szokatlan és rettentő nehéz időszak volt. Az elején élveztem, hogy kicsit otthon lehetek, de aztán elkezdtek hiányozni a versenyek, a napi megszokott rutin. Mi teniszezők természetesen sokkal jobb helyzetben voltunk, mint a legtöbb embertársunk, hiszen nekem nem a napi megélhetésért és a munkám biztonságáért kellett küzdenem nap mint nap. Ráadásul tanítanom sem kellett a gyerekeim, miközben home office-olni próbálok és háztartást vezetni, valamint számlákra pénzt kitermelni...
20. Hogy hatott ez a profi pályafutásodra és a magánéletedre?
A magánéletembe mindenképp pozitív változást hozott, hiszen ekkor ismertem meg Zolit, akivel azóta is harmonikus kapcsolatban élünk. Zoli nem idegen a kompetitív sport világában, korábban kosárlabdázott, aztán erőnléti edzőként tevékenykedett. A karrierem biztos, hogy máshogy alakult volna, ha nincs Covid. Elképzelhető, hogy lenne még GS-trófeám és nem a háromszázakárhányadik hely környékéről kezdem meg a 2023-as évet. Összességében azonban fejlődtem, lelkileg és fizikailag is.
(kép: MTI/Szigetváry Zsolt)
Jelen és jövő
21. Hol látod magad a teniszben a következő három évben?
Ha ezt tavaly kérdezed, azt mondom, hogy „fogalmam sincs, ennyire messze nem látok előre”. Jelenleg azonban úgy érzem, hogy elindultam felfelé, ami hosszabb ideig tartott, mint gondoltam és vártam volna, de motivált vagyok, vannak még céljaim és beteljesületlen álmaim. Amíg ez megvan, megyek előre!
22. Melyik versenyhelyszín és melyik viadal hozna lázba újra igazán?
Rómát imádom, idén is ott ér a születésnapom. Felejthetetlen emlékek fűznek a világ -szerintem- legszebb pályájához, így
szívesen pályára lépnék egyéniben is újra!
A Slamek, főleg a US Open és az AUS Open mindig motivál, de a célom, hogy még idén selejtezőzni tudjak a legnagyobb viadalokon.
23. Mit jelentett, és motivál-e még az olimpiai szereplés?
A nyitóünnepségen vonulni a magyar csapattal Londonban feledhetetlen élmény volt, de Riot is szerettem. Talán kevésbé, mint Londont, de szívesen emlékszem vissza rá. Sajnálom, hogy a harmadik olimpiámon nem tudtam ott lenni sérülés miatt, de talán Párizs még sikerülhet.
24. Melyik célprémium – amelyet mindig sporteredményekhez kötöttél – volt eddig a szívednek a legkedvesebb?
A Valentino cipőm, amelyet az első AUS Open győzelmem után ígértem meg magamnak és végül Rómában vettem meg :)
25. Sokat, de „halkan” jótékonykodsz, kiknek segítesz a legszívesebben?
A Covid idején a soproni Erzsébet Kórháznak segítettem, de támogattam daganatos gyerekeket, hospice házat, „cipősdobozoltam” is már. Sokan szorulnak segítségre sajnos, mindenkinek nem tudunk segíteni, de szeretem, ha egy tettem mosolyt csal az érintett arcára.
Szerintem a jótékonykodás nem a médiával való smúzolás kellene, hogy legyen, én nem a klikkekért teszem.
26. Nagyon fontos missziót töltesz be a közösségi média arctalan kritikusai ellen. Miért érzed ezt egyfajta küldetésnek, hogy változtass a „kommentkultúrán”?
Az internet az arctalan, de hangos emberek világa lett. Egyesek természetesnek érzik, hogy más életébe betekintést nyernek és ez ronda módon felhatalmazottá teszi az embert arra, hogy véleményt alkosson, sokszor olyanról, amiről fogalma sincs. A névtelenség lehetősége sokat dobott a kommentáradaton, hiszen mi sem egyszerűbb, mint valamit odaköpni és elbújni. Ez nemcsak, hogy butaságra vall, hanem gerinctelenség is. Az ismertséggel együtt jár az emberek kíváncsisága, de amikor jogtalanul engem, vagy a hozzám közel állókat bántják, azt nem tűröm. A jelenlegi hozzáállás szerint, úgy próbálnak egyesek jobbnak tűnni, hogy másokat húznak le, ezzel kompenzálva a saját hibáikat, ami súlyos hiba, egyáltalán nem konstruktív.
Látom, hogy a mai tizenévesekben milyen károkat okoz ez a fajta bántás; elvakítja őket az interneten látott hamis csillogás,
de gondolhatnék a családanyákra is, akiknek szuperhősnek kell lennie mások szemében és még sorolhatnám.
27. Van-e olyan sportoló a világon, akivel ha találkoznál, vagy eltölthetnél egy kis időt a társaságában, még téged is lázba hozna?
Ahogy említettem, nem vagyok az a rajongs típus, még poszterek sem voltak a falamon. Egy korszakos sportolóra akkor tudok felnézni, ha emberi nagyságról is tanúbizonyságot tett.
28. Van-e ilyen személy a sporton kívüli nagyságok között?
Hm, hadd gondolkozzam. Azt hiszem, csak azért, mert valaki ismert, még nem feltétlenül hős; a hétköznapi hősöket többre tartom.
29. Ha nem sport, akkor mi mozgatja meg a fantáziád, vagyis mire keresel rá legtöbbet a neten?
Repjegyekre. Viccet félretéve,
rengeteg téma érdekel, a fejlesztő-könyveken át a lakberendezésen keresztül a történelem, mind-mind jöhet,
akár YouTube-on is.
30. Látod-e magad a teniszpálya mellett a jövőben vagy esetleg a sportág diplomáciai területen?
Igen! Nem hiszem, hogy túlságosan eltávolodnék a sporttól a karrierem végeztével, de meglátjuk, mit hoz a jövő. Szeretnék férjet, gyerekeket, kutyát, cicát, ez biztos.
Zaklatott tinédzserévek után talált rá Korok Fatima a szabadtüdős mélymerülésre, amelyben háromszoros világbajnok és 102 méterrel világcsúcstartó, amit döbbenetes, de autodidakta módon sajátított el.
Mindig nagyra becsültem és becsülöm Tímea teljesítményét. Az örök fanyalgókak, piszkálódóknak toll a fülébe. (Lehet azt is csinálni, mint Fucsovics Marci, nem írhat mindenki, energiát vesz el a mocskolódó net.) Amit tett, az is nagyon szép, kívánom, hogy legyenek még szép sikerei! (Pongrácz Kriszti a soproni teniszpályáról, aki az unokahúgom is csupa jót mondott Timiről.
Irtozatos sok munkaval eljutott a 25 ig. 2016-ra. Ha azt nezzuk hogy hany magyar jatekos volt az elmult evekben, jo eredmeny. Ha akar valami komoly dolgot hozzatenni a magyar teniszhez, csibal egy akademiat, es lehetoleg cseh vagy szlovak edzoket hivjon, mert a magyarok a beka segge alatt vannak szakmailag.
Miert van annyi horvat cseh szlovak jo teniszezo?! Mert a tehetseg szamit, nem a kontraszelektiv nezopont. Kivanom hogy talalja meg a magyar alcarazt.
