Vannak olyan nők, akik egyenesen igénylik a pofont?

„Mert mit üzen ez a rövid mondat?

Azt, hogy a nők egy része (ahogyan a férfiáldozatok is), egyszerűen csak nem tudják hol és mikor kell kussban maradni. Időben elhallgatni. Csendben meghúzódni a sarokban. Vannak, akik nem tudják, hol a határ, mikor kell végre befogni a lepénylesőjüket, időben abbahagyni a kereplést, jókor kifordulni a szobából. Mert nem tanulták meg, és/vagy igénylik, hogy valaki mutassa meg nekik, hol lakik az Atyaúristen. Segítsenek már nekik, úgy izomból, felismerni, hogy ki az úr a házban. Mutassa meg néhány jól lendített pofonnal valaki, hol is van a másik helye.  A sarokban ugye? 

Mert valaki igényli, hogy ezt megmutassák neki. Pofonokkal, ütéssel, rúgással, megalázással, égő cigicsikkekkel, forró vízzel, hajtépéssel, kivert fogakkal.

Mert attól majd megtanulja, és talán eljut odáig, hogy nem igényli. Legfeljebb, ha nagyon hiányzik. És bár Berki »csak« pofonról beszélt, egy pofon ritkán csak egy pofon. Viszont egyetlen pofon is sok, EGYETLEN POFONT SEM KELL elviselnie se nőnek, se férfinak, se gyereknek, se idősnek. Soha, senkinek.

Mert a családon belüli erőszak bűn. Az idegenek közötti agressziónál is nagyobb bűn, mert egy olyan közegben, egy olyan, az érzelmek miatt (is) bonyolult környezetben történik meg, ahol ha nincs egyensúly és igazság, akkor a gyengébb fél kiszolgáltatottabb mindenkinél.”