Transzneműek privilégiuma

„Kamila Valieva és Lia Thomas esete nagyon más. Valieva egy jégkorcsolyázó csodagyerek. Tragikus volt, ami vele történt a pekingi téli olimpián. A világmédia meghurcolta miután kiderült, hogy annak ellenére versenyezhetett, hogy decemberben megbukott egy doppingteszten. Egy betiltott gyógyszert, a trimetazidint mutatták ki nála. Valieva azt állította, hogy ez a gyógyszert nagyapja a szívbetegségére szedi, valószínűleg ez a dopping forrása is. A fiatal Valieva olyan össztűzbe került –  csapatát „csalónak” bélyegezték, és Valievát egyes sajtóorgánumok „droggal visszaélő orosz műkorcsolyázónak” nevezték –, hogy összeomlott. Nem sikerült a száma, sírva távozott. „Megtörték” – mondta Irina Szluckaja volt orosz műkorcsolyázó. A média meghurcolt egy fiatal lányt, amiért állítólag bevett egy, a NOB által tiltott tablettát.

Ezzel szemben Lia Thomas egy transz nő. Valójában egy férfi. Thomas egyik csapattársa a Pennsylvaniai Egyetem úszócsapatában is kiállt, hogy elmondja, Thomas egy biológiai férfi. Liát nemrég még Willként ismerték. Férfi úszóként Willt az amerikai egyetemi sportszövetség a 462. helyre sorolta , „női” úszóként viszont az első helyen van. Lia a múlt héten minden nőt legyőzött az Ivy League-bajnokságon, és számos új rekordot állított fel. Mi volt a liberális média válasza arra, hogy Thomas a tisztességtelen előnyét – így a férfiakat jellemző izomtömeget – kihasználta a nőkkel szemben? Esetleg csalás, túl magas tesztoszteron szint? Nem, egyik sem. (…)

(…)

Lia Thomas története, illetve maga a tény, hogy egy férfi nőkkel versenyezhet egy elhallgatott jelenségre mutat rá: a transzneműek privilégiumára. Manapság sok ostobaságot hallhatunk a ciszneműek privilégiumaikról – és a fehérek és heteroszexuálisok privilégiumairól is – , amik mind abból indulnak ki, hogy azoknak, akik biológiai nemükkel azonosítják magukat, könnyebb életet élnek, mint a transzneműek. (…) A transzneműek privilégiuma olyan probléma, amellyel szemben meg kell védenünk a női sportolókat.

(…)

(…) Ki kell állnunk amellett, hogy egy férfi se versenyezhessen női sportszámokban. De ez már nem elég, ki kell harcolnunk, hogy a valóság – a biológiai valóság – túlmutasson végre a vélt identitáson. Lia Thomas érezheti magát nőnek, de ettől még nem lesz az, vagyis nincs joga nőkkel versenyezni. A női sport, mint fogalom el fog tűnni, ha nem mondjuk ki világosan és hangosan: „férfiaknak tilos”.”