Tóth Eszter doppingvádas pokoljárása a visszatérésig – a ritka eset, amikor egy svájci bíróság bölcsen ítél egy magyar sportoló javára

A kiskorú orosz Valijeva összeroppant Pekingben a doppingvádak súlya alatt

Az oroszok kiváló, mindössze tizenöt esztendős műkorcsolyázó Európa-bajnoka, Kamila Valijeva pekingi olimpián eszkalálódó doppingügye, majdnem kizárása, majd későbbi versenyzése, nyolc órán át tartó szigorú vizsgálati meghallgatása, majd a kűr döntőben mutatott látványos összeroppanása mutatta meg a világnak, micsoda elviselhetetlen teher nyugszik kiskorú sportolók vállán a világ legkiélezettebb sportpillanataiban.

Valijeva ügyének kivizsgálása túlnyúlik majd a pekingi téli olimpián, még az is kérdéses, hogy a csapatban megnyert olimpiai aranyat megtarthatják-e az orosz sportolók vagy sem. Egy fiatal sportoló sorsa azonban hatalmas törést szenvedett, és ezt már nem lehet meg nem történtté tenni.

Az ügy kapcsán most bemutatunk a Mandiner olvasóinak egy még Valijevánál is az eset kirobbanásakor fiatalabb magyar sportolót, aki ráadásul egy döbbenetes és szándékos dopping-szabotázs áldozata lett.

Tóth Eszter még fiatalabb volt, amikor „doppingszerrel megmérgezték"

Tóth Eszter kimagasló tehetségnek számít a hazai rövidpályás gyorskorcsolya világában, annyira szereti, amit csinál, hogy már fiatal tiniként is képes volt hajnalban kelni, hogy Tatabányáról időben odaérjen a korai edzésekre, mert ez a sport a mindene. Mint afféle ambiciózus fiatal versenyző,

Sok más versenyzőtársával együtt, ő is készen állt egy menetrend szerinti doppingellenőrzésre a 2019-es kvalifikációs időszakban, amikor is megérkezett a letaglózó hír. Tiltott teljesítményfokozó szert talált a Magyar Antidopping Csoport az Eszter által adott mintában, s amikor a B-próba is pozitív eredményt hozott, Eszter pályafutása megindult egy sötét lejtőn lefelé. A mintában kimutatott Stanozolol anabolikus szteroid, a tesztoszteron férfihormon egyik származéka, az, amelyről sokaknak talán még beugrik a szakállas történet, a szöuli olimpián hatalmasat bukó sprinter Ben Johnson sztorijával. Az ember tehát rögtön egy hegyomlás méretű férfit, vagy éppen egy testépítő olajtól csillogó izmait képzeli maga elé, de semmiképpen sem egy törékeny, fiatal tinilány alakját, ha erről az izomerő növelésre alkalmas doppingszerről hall.

„Telefonon kaptam a hírt és súlyosan megdöbbentem, mert Esztert is és a szüleit is megismertem eddigre már annyira, hogy a szer neve és ezeknek az embereknek az említése egyszerűen semmilyen környezetben nem fért össze a fejemben. Vagyis abszolút nonszensznek tűnt a dolog rögtön elsőre” – mondja Bánhidi Ákos, a rövidpályás gyorskorcsolya-válogatott edzője és menedzsere felidézve a rémtörténet kezdetét. „Szakmai értelemben pedig azt is tudni kell – s amikor szakmai tanúként többször is meghallgattak elmondtam -, hogy

vagy illogikus ilyen szer használata, bárhonnan nézzük.”

Az elsőfokú doppingfegyelmi eljárás során, ahol dr. Borbély Zoltán látta el a jogi képviseletet a hazai doppingszabályozás elveit alapul véve kétéves eltiltásra ítélték Esztert, miközben ügyvédje, valamint a családi és szakmai környezet is szentül hitte, hogy Eszter teljesen ártatlan.

Eszter doppingszabotázs áldozata lett

„Egész biztos, hogy Eszter szabotázs áldozata lett, mondjuk úgy, hogy „ezzel a doppingszerrel megmérgezték”, mert valaki belecsempészte vagy az ételébe, vagy a kulacsába a szert, amiből ivott” – mondja dr. Borbély Zoltán, aki a Nemzeti Nyomozó Iroda részletes és mindenre kiterjedő nyomozására támaszkodva állítja mindezt.  A nyomozás során részletes igazságügyi pszichológiai vizsgálat is készült, amelyből maximálisan beigazolódott, hogy mind Eszter, mind pedig a szülei igazat mondanak, vagyis kizárt, hogy Eszternek köze lett volna a szerhasználathoz, s hogy egy kívülálló kellett, hogy becsempéssze a tiltott szert az áldozat által elfogyasztott ételbe vagy italba. Két igazságügyi pszichológus egymástól független véleménye és az egyik legtekintélyesebb magyar toxikológus szakértői véleménye is állította, hogy sem előtte, sem utána a szervezetében nem volt nyoma semmilyen tiltott szerhasználatnak, vagyis egyszeri és nagyarányú mérgezésre lehetett következtetni a minta adataiból. Egyértelmű volt, hogy az elkövető biztosra akart menni.

A fegyelmi bizottság ugyanakkor arra alapozta a döntését, hogy amennyiben kimutatható a szer a sportoló mintájában, az tiltott szerhasználat, teljesen mindegy az hogyan került oda.

„Én épp erre hivatkoztam, hogy a »visszaélést tiltott teljesítményfokozó szerrel büntetőjogi tényállást« mindenki elkövetheti, csak a sportoló nem. Ez épp olyan, hogyha valakit hátba szúrnak, akkor ő nem lehet a kés használója, noha az ő hátában landolt az eszköz” – mondja az ügyvéd.

„Esztert nem szándékos – vagyis gondatlan –doppingvétség miatt első fokon, két évre eltiltották és persze sokan azzal vigasztaltak minket, hogy örüljünk neki, mert négyéves eltiltást is lehetett volna kapni.

A háromtagú fellebbviteli bizottság elé került az ügy és én szentül hittem, hogy nem lehetnek olyan szigorúak a doppingszabályok, hogy egy ártatlan kiskorút, hiszen Eszter ekkor még csak tizennégy éves volt, egy életre tönkre tegyenek. Másodfokon, a hármas tanács mellett – konzultatív jogkörrel a MOB is jelölt szakértőt, és előbb dr. Vaska Otília, majd dr. Abay Péter is nagyon sokat segített nekünk, utóbbi nem csupán jogászként, de emberként is érvelt mellettünk. A végeredmény végül az lett, hogy tíz hónnappal a pozitív tesztet követően, 2019 októberében Eszterre,  nem szabtak ki  semmilyen büntetést, amit az egyetlen és igaz döntésnek éreztem – emlékszik vissza Borbély doktor.

Eszter és a család fellélegzése sajnos azonban csak átmeneti lehetett, mert a Nemzetközi Korcsolya Szövetség,

így Eszter és a magyar anti-dopping csoport, a HUNADO végül alperesi pozícióba került a nemzetközi sportjogi ügyben, vagyis a család kálváriája tovább folytatódott.

 A Tóth család kishíján beleroppant az ügy következményeibe

A Tóth család kishíján beleroppant a lányuk elleni szabotázs várható anyagi és erkölcsi következményeibe, s noha szerettük volna megtudni a szülők álláspontját és érzéseit az üggyel kapcsolatba. Eszter szüleitől a történetek fényében szűkszavúan a következő válasz érkezett:

"Bujdosni nem fogunk, de ezen a cikk után szeretném, ha pont lenne az ügy végén.

Nem tudom elmondani a bennem lévő érzelmeket az üggyel kapcsolatban. Sajnos Eszti testvérei is részesei a történteknek és ők sem értik, csak azt kérdezgetik, hogy: - Anya miért?"

Nem maradt választási lehetőség jött a szigorú svájci Sportdöntőbíróság, hogy ítáljen Eszter sorsában. A CAS előtti eljárásban már dr. Dányi Szilárd ügyvéd képviselte Esztert Lausanne-ban, ahol egy három tagból álló választott bírói testület, egy holland, egy magyar bíróból és egy svájci elnökből álló tanács előtt kellett, hogy felvonultassa érveit, tanúit és bizonyítékait a magyar védelem. „Sosem felejtem el a rémületet a szülők és Eszter arcán, mind a várható anyagi terhek, mind a családra váró meghurcoltatás miatt, de mivel minket idéztek a CAS elé, nem sok választásunk maradt, mint harcolni a végsőkig. Igyekeztünk mindent a lehető legkörültekintőbben előkészíteni” – emlékszik vissza az ügyhöz való csatlakozása körülményire dr. Dányi Szilárd. „A lehető legapróbb részletességgel igyekeztem az ügyhöz közelíteni, bejártam Eszter edzésének helyszínét, feltérképeztem, hogy

Felkértem dr. Borbély Zoltánt szakértő tanúnak, hogy segítsen nekünk a lausanne-i meghallgatáson és Bánhidi Ákos is csatlakozott egy online meghallgatás keretében, mint sportszakmai tanú a témában.

A svájci ügyvéd öltönye többe került, mint az egész csapatunk ruhatára

"Bevallom demoralizáló kicsit, amikor az ember belép Svájcban a CAS tárgyalótermébe, amelyet Peter Usztyinovról, a kiváló színészről neveztek el és ahol a felperest képviselő svájci ügyvéd öltönye is többe került, mint az egész csapatunk ruhatára, de igyekeztem mindent megtenni, hogy ne látsszon, ne érződjön rajtunk semmilyen kisebbrendűség, vagy eleve vesztes pozíció. Eszter is részt vett, aki 2020 júniusi meghallgatáson még fiatalkorú volt, már nem vétőképtelen, a jog nyelvén, de látványra azért gyerek.

Mégis úgy érzem, hogy Eszter őszintesége annyira erősen hatott a testületre, ami még a svájci ügyvéd empatikus kérdésein is jól átjött” – fogalmazott az ügyvéd.

A CAS a svájci eljárásjog alapján a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség anyagi-jogi szabályait követve, komolyabb mérlegelési jogkör nélkül, 4 vagy 2 éves eltiltás vagy felmentés mellett dönthet. Mi több, a CAS-nak kötött a bizonyítási rendszere, és a Nemzeti Nyomozó Iroda jelentését így végül nem vették figyelembe. „Az történt ugyanis, hogy a felperest képviselő svájci ügyvédeket, amikor megkérdezték, hogy befogadható-e ez a jelentés, amely egyértelműen bizonyítaná – még elkövető hiányában is –, hogy szabotázs történt, akkor ők erre úgy reagáltak „nagyon kedvesen”, hogy ezeket a bizonyítékokat a CAS ne vegye figyelembe” – részletezi a svájci fórum előtt zajló ügyet a védő.

„Én azért ragaszkodtam ahhoz, hogy becsatolhassam ezt a jelentést, elolvasták, látták, amit láttak, és ugyan bizonyítékként nem vették figyelembe, de benne szereplő igazságügyi pszichológiai és toxikológiai és nyomozati szakértői vizsgálatok nyilván – és ezt magánvéleményként mondom – hatottak rájuk".

A CAS döntéseinek mindig van egy precedens értéke, és nyilván a doppingvétségeket tekintve alapvetően nem az amatőr fiatalkorúakat akarják büntetni, hanem a nagy pénzért versenyző és szándékosan tiltott teljesítményfokozókat használó vérprofikat.

„A mi tanúink és szakértőink kitűnő munkát végeztek és a CAS bizonyos szempontból salamoni döntést hozott, mert ugyan nagyon sokára hozta meg az ítéletét – ezalatt Eszter ugye versenyezhetett, mert hatályban volt a másodfokú felmentő ítélet -, s amikor 2020 decemberében megjelent a CAS döntése, az addig eltelt időt „kvázi beleszámolta" a végül kétévesnek ítélt eltiltásba, azaz, összesen egy hónap eltiltás maradt hátra a versenyző hivatalos eltiltásából. A CAS a végsőkig kitolta a döntéshozatalt, így 2021 januárjában végül is lejárt Eszter büntetése, s

s a részben pervesztes ISU és HUNADO kellett, hogy megfizesse a perrel járó tetemes költségeket.

„A Nemzetközi Korcsolya Szövetség elbukta a négyéves eltiltásra vonatkozó kérését, a magyar szervezet pedig a felmentés miatt volt részben pervesztes, de a versenyzőt sikerült a lehető legkisebb »sérüléssel« kihozni ebből a jogi harapófogóból” – összegzi az esetet dr. Dányi Szilárd.

Újabb pofon a sorstól - Eszter lábtörése a legrosszabbkor 

„Beválogattuk Esztert az olimpiai csapatba a pekingi felkészülés folyamán, mert egészen kivételes robbanékonysággal és gyorsasággal rendelkezik" – folytatja ma már Bánhidi Ákos a sportszakmai fejtegetést a már a lezárult eset után. „Olyan képeségei vannak, amilyenek szinte senkinek sem a korosztályából.

Ez téboly, de így van, s az is a sors arculcsapása, hogy az olimpiai edzőtáborozás elején eltörte a bokáját, majd a rehabilitáció alatt ugyanott eltörte újra, vagyis megint a mínuszból kezdett neki a munkának, immáron sokadszor. Nyilván tanulságai is vannak bőven a történetnek, egy versenyző sajnos kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe, de szinte kötelező sokkal elővigyázatosabbnak lennie, amit manapság a Covid miatti elzártság nyilván azért segít. Összességében mégis azt gondolom, hogy aki egy ilyen szabotázs cselekményre képes, annak már az is büntetés lehet, hogy ezzel a tudattal kell élnie. Ugyanakkor abban is hiszek, hogy vannak túlélésre született emberek, és amit Tóth Eszter végigcsinált, s amekkora kitartás lakozik benne, ez még nagyon nagy dolgokat sejtet a short-track karrierjében – összegzett Bánhidi Ákos az eset után.

(A történetben érintett versenyzőt, Tóth Esztert természetesen megkérdeztük, hogy kíván-e hozzátenni valamit a cikk tartalmához, de mivel aktív versenyző, ezért tartózkodni kíván minden, az esettel kapcsolatos megjegyzéstől.)

A nyitóképen: Mintavétel a doppinglaboratóriumban. MTI Fotó: Balaton József