Az olasz Alpok legszebb lejtőin látunk rá, ki a világ legjobb síelője

Kevés az olyan egyéni sportág, mint az alpesi sí, ahol a világ legjobbjának nem szinte mérlegelés nélkül az olimpiai bajnokot illik tekinteni. A hegyek fenségét legméltóbb módon ünneplő sportágban ennek az oka az ilyenkor általában megfejtést hozó történelmi indokoknál jóval lényegbevágóbb: éppen a hegyek sajátja, hogy bármelyik percben fordulhat az időjárás, és döntheti el vagy szólhat bele a versenybe, tekintet nélkül arra, hogy az milyen címet hoz a győztesének.

Egy idény során azonban ezek az esetlegességek kiegyenlítődnek, ezért a Világkupa-sorozat győztese inkább a világ legjobbja, mint a világbajnok vagy az olimpiai bajnok.

Van azonban még egy bonyodalom, ha

Melyik szakágban keressük? A legmerészebb férfiak végső kihívásában, a tulajdonképpeni királyszámban, lesiklásban? Az univerzális alapszámban, óriásműlesiklásban? A kettő közötti, utóbbinál kicsit gyorsabb, előbbinél kicsit technikásabb szuper-óriásműlesiklásban? Vagy a legértelmezhetőbb emberi ügyességet igénylő, leglassabb, de legtechnikásabb szlalomban?

A válasz ízlés kérdése, és bármely ízlés kielégítésre kerül. Mind a négy szakágnak kihirdetik az idény végén a Világkupa-győztesét, és megkapja a nagy becsben tartott szakági kristálygömbök egyikét. De vezetnek ezen kívül egy összetett Világkupát is, amiért egy kicsivel nagyobb kristálygömb, és ugyanennyivel nagyobb elismerés jár. Ahogy a nevéből kiderül, ez a négy szakágban vett összteljesítmény alapján kerül ahhoz az emberhez, akit aztán az ezzel foglalkozók nagy része a világ legjobb sízőjének tekint.

A tavalyi évben a francia Alexis Pinturault a 30. születésnapján nyerte meg az összetettet. A legszokványosabb erre alkalmassá tévő profillal: elsősorban az alapszám, az óriásműlesiklás fekszik neki, közben eggyel „lejjebb”, a technikásabb, kevésbé gyors szlalomban és eggyel „feljebb”, a gyorsabb, kevésbé technikás szuper-óriásban is képes akár dobogókra is. És a legtisztességesebb jogalapon: pillanatnyilag a világon senkinek sincs makulátlanabb sítechnikája nála. 

Hogy ennek ellenére mégis csak először ért a világ tetejére, az főként a legélesebb téthelyzetekben mutatott gyámoltalansága miatt van. Bajban lenne, akinek hirtelen mondania kéne egy olyan egyéni sportot, ahol kevesebbet csorbul egy legmagasabb tudású világklasszis megítélése a gyenge feje miatt, mint az alpesi síben, de még itt is egy egész pályafutást megszilárdító eredmény volt a tavalyi összetett Pinturault-győzelem.

Tavalyelőtt Pinturault-t megelőzve a norvég Aleksander Aamodt Kilde nyerte az összetettet, a franciáéhoz képest eggyel a gyors számok irányába tolt profillal. Az ő legerősebb száma a szuper-óriás, ahova Pinturault csak felkirándul, de ezen túl ugyanaz a helyzet: eggyel lejjebb és eggyel feljebb is versenyképes. Kildének a félelmetes testi ereje szállítja a sikereket elsősorban.

Az idei legfőbb esélyes a svájci csodagyerek, a 24 éves Marco Odermatt. Nála semmi sem szokványos. A legerősebb száma ugyanaz mint Pinturaultnak, az alapszám, az óriás-műlesiklás, de ő úgy hoz három szakágból zsíros pontokat, hogy akár két számmal is feljebb megy: rendszeresen versenyez a királyszámban, a leggyorsabb, legdirektebb lesiklásban is. Ez lefelé is ritka, felfelé azért példátlan szinte, mert míg a másik három szám elsősorban csak sérülésveszélyes, addig lesiklásban már az életveszély is játszma része; itt kizárólag a legmagasabb és specializált felkészültségi szinttel engednek egyáltalán bárkit rajthoz állni.

Odermatt sístílusa is tökéletesen utánozhatatlan: minden kanyarba az elképzelhetőnel két-három árnyaltnyival meredekebben zúg be, hogy aztán emberen túli egyensúlyérzékkel és a teste ösztönös, bármilyen tudatnál hatékonyabb problémamegoldásával mindenen áthúzza magát. Ha valaki meg akar róla bizonyosodni, hogy a fiatalok vehemenciája egy áldás, csak jó mederbe kell terelni, nézze Marco Odermattot sízni.

Odermatt nem egy agyonspecializált figura.

A pekingi olimpia mérsékelten érdekes lejtőin egy jó csúszásba bárki beletalálhat majd, de az Alpok versenysízők képzeletét betöltő hegyoldalaiból összeálló Világkupa-sorozat végén Odermatt, Kilde és Pinturault közül kerül ki majd vélhetőleg a győztes. Hogy melyikük, az csak márciusban derül ki, de sokkal világosabb képet kapunk, ha lemegy az első két klasszikus helyszín: a szombati lesiklás Val Gardenában és a dupla óriás-műlesiklás Alta Badiában vasárnap és hétfőn.

Mindkét kiemelkedően érdekes, legendás lejtő ráadásképp a világ egyik legcsodálatosabb táján, az olaszországi Dolomitokban helyezkedik el. Fenséges téli hétvége kezdődik karácsony előtt.

A pénteki hangolódó szuper-óriást Kilde nyerte Val Gardenában, aki ezzel három verseny óta veretlen. Az összetettet az eddigi két óriást megnyerő Marco Odermatt vezeti, és ha Pinturault nem tudja megverni legalább az egyik napon Alta Badiában, ahol címvédő, akkor lassan letehet a nagy kristálygömb újbóli elhódításáról.

Nyitókép: Krzysztof Kowalik / Unsplash