A világcsúcstartó bohóc, akiért egész Olaszország rajong – portré Gianluigi Buffonról

1. Hősünk 1978. január 28-án született az olaszországi Carrara városában, a Buffon család harmadik gyermekeként. Mondhatjuk, a sorsa előre elrendeltetett, hiszen rokonságában számos élsportolót találunk: édesapja, Adriano junior bajnok volt súlylökésben, édesanyja, Maria Stella 16 éven át tartotta a diszkoszvetés országos csúcsát, Gianluigi két lánytestvére, Veronica és Guendalino első osztályú röplabdázók voltak, nagybátyja, Dante Masocco válogatott kosárlabdázóként tette le névjegyét, míg nagyapja unokatestvére, Lorenzo Buffon az Internazionale kapuslegendája. 

2. A kis Gigi 10 évesen kezdett futballozni szülőhelyén, érdekesség, a karrierjét középpályásként kezdte, de miután – a hivatalos indoklás szerint – az egyik bajnoki előtt a csapat mindkét kapusa megsérült, ő állt a gólvonal mögé, amely mögül aztán kirobbanthatatlanná vált. Később bevallotta: „azért is váltottam könnyedén, mert alapvetően gyűlöltem a futóedzéseket”.

3. Mindössze 17 éves volt, amikor debütált a Parma első csapatában, amellyel olasz kupát és európai Szuperkupát is nyert, miután tagja volt az 1995-ben, az UEFA Kupában diadalmaskodó együttesnek is. Buffon később azt is bevallotta: kapusként a kameruni legenda, Thomas N'Kono volt a példaképe, aki tagja volt Kamerun történelmi együttesének, amely az 1982-es világbajnokságon debütált (később az 1990-es és 1994-es játékokon is az ő nevével kezdődött az afrikai válogatott összeállítása), és éppen az olaszokkal szerepelt egy csoportban: veretlenül, három döntetlen után estek ki a csoportmérkőzések során. Buffon annyira tisztelte N'Konót, hogy első gyermeke a Louis Thomas nevet kapta... 

4. 23 évesen már Gianlugi Buffon a Juventus kapusa volt, miután a torinói kub eladta első számú kapusát, a holland Erwin van der Saart, valamint legnagyobb csillagát, a francia Zinedine Zidane-t, hogy rekordösszegért megvásárolja őt a Parmától. 

 Évekkel később bevallotta: számára azért is jelentett elégtételt, hogy ilyen magasságokba jutott, mert gyermekkorában, az iskolában sokat csúfolták a neve miatt (buffone – szabad fordításban – bohócot jelent).  

5. Pályafutása mélypontja is a Juvéhez köthető: Buffon elmondta, hogy a 2003-as BL-döntő után (a Milan hosszabbítás után, a tizenegyespárbajt követően hódította el a legrangosabb európai trófeát) komoly depresszióba esett, még pszichológushoz is járt, és ez a tény komoly hatással volt a következő szezonban nyújtott teljesítményére. A 2004-es Európa-bajnokság előtt teljesen meggyógyult, büszkén bevallotta, hogy gyógyszerek nélkül tudott úrrá lenni a nehézségeken.     

6. Gianluigi Buffon azzal is az itáliai futball halhatatlanjai közé emelkedett, hogy 176-szor szerepelt a nemzeti csapatban, nála többször egy játékos sem viselte a Squadra Azzurra mezét. Az olasz válogatottban 1997-ben debütált egy Oroszország elleni válogatott meccsen, első nagy tornája a 2000-es Európa-bajnokság volt, amelyen rögtön ezüstérmet nyert, legnagyobb sikere a 2006-os németországi vb megnyerése volt, ez a diadal az olasz válogatott negyedik világbajnoki címét jelentette. 

7. 2012 májusában megválasztották az Olasz Labdarúgó Szövetség alelnökének (ez volt az első alkalom, hogy aktív futballista töltötte be ezt a pozíciót), sőt Buffon ugyanebben az évben csatlakozott az UEFA „Tisztelet a sokszínűségnek” elnevezésű kampányához, melynek elsődleges célja a rasszizmus, a diszkrimináció és az intolerancia elleni küzdelem.  

8. A legenda egyik kedvenc hobbija a borászkodás, 2017-ben saját márkás nedűt dobott a piacra „Buffon#1" néven. 

9. Gianluigi Buffon katolikus vallású, Ferenc pápával mondhatni baráti viszonyt ápol. A kapuslegenda ezzal kapcsolatban így fogalmazott: 

10. Buffon második házasságában él. Első felesége a cseh modell, Alena Seredova volt, akitől két fia született: Louis Thomas és David Lee.  A pár 2014-ben döntött a válás mellett, nem sokkal ezután Gianluigi megismerkedett az egyik legismertebb olasz kommentátorral, Ilaria D'Amicóval, akitől egy fia (Lepoldo Mattia) született. 

Nyitókép: MTI/EPA/NASA Alessandro di Marco