Az atlantai indián harcosok legyőzték a houstoni asztronautákat az amerikai baseball-bajnokság döntőjében

Aligha érdekel bárkit is, hogy 1990-ben egy azóta megszűnt ország, nem sokkal ezután átnevezett városának szállodájában egy régen megszűnt sportcsatornán láttam először baseball-t, mikor este unalmamban „szörfözgettem” a csatornák között. Úgyhogy nem is szánnék nagy teret annak, hogyan fogott meg ez az Európában szinte ismeretlen sport abban a leningrádi „gasztínyicában”. Nyilván első látásra, és hallásra nekem hiába elemezték a Screensport szakavatott műsorvezetői a taktikát a legnagyobb lelkesedéssel. 

a lehengerlő humorú Peterdi Páltól, így a következő évadra már a sportágat értő rajongóként ülhettem le a tv elé megfejteni, hogy mitől őrül meg az amerikai kontinens ősz közepén. Majd a Screensport eltűnt, de jöttek újabb csatornák, és azóta kisebb megszakításoktól eltekintve követhető a Division Series, a Championship Series és a World Series is hazánkban.

Az utóbbi elnevezés amerikaian fellengzős ugyan, de fedi a valóságot, mert

Amerika és a „világ többi része” között baseballban nagyobb a különbség az előbbi javára, mint kosárlabdában, és sokkal nagyobb, mint jégkorongban. A baseballt Észak-Amerikán kívül komolyabb szinten csak a Karib-térségben, Venezuelában és Japánban űzik. Ám az előbbiek legjobbjai, a kubaiakat kivéve mind az MLB-nek hívott bajnokságban keresik dollármillióikat évtizedek óta.

A rossz viccet félretéve, Castro diktatúrájából csak kalandos úton lehetett eljutni ide a legjobbaknak, ám mostanában már könnyebben leküzdhető ez a földrajzilag nem túl nagy távolság. 

A sportág klasszisai nagyon nagy sztárok arrafelé. És a végjáték a televíziók elé láncolja az egész kontinenst. A stadionok nézőterei tele vannak ismert emberekkel. Természetesen ez elsősorban Los Angeles-re igaz, ahol az egy négyzetméterre jutó filmcsillagok száma vetekszik a Hollywood Boulevardon található Kínai Színházban láthatókkal egy-egy új produkció bemutatásakor. A meccs előtti himnusz eléneklésére ritkán kap felkérés olyan, aki nem rendelkezik néhány Grammy-díjjal, és

Mikor már mindketten ex-elnökök voltak gyakran együtt szurkoltak a fogó mögött. Idősebb Bush még akkor is kijárt, amikor már megromlott az egészségi állapota, egyszer a fia egy golfkocsiban vitte körbe a pályán, hogy üdvözölhessék őt a stadionban lévők. A „műfaj” legbájosabb jelenete is a fiatalabb Bush-sal kapcsolatos: egy mérkőzés előtt a játékvezető odament hozzá, és megkérte, hogy együtt integessenek a bíró nézőtéren ülő feleségének. Ifjabb Bush a New Yorkot 2001-ben ért terrortámadás után néhány nappal a World Series kezdődobását maga végezte el a lerombolt városban. A dobás előtt a „sportág Ronaldoja”, Derek Jeter odasúgta neki:

Eltalálta. Pedig ez nem könnyű feladat, mert majdnem 20 méterről kell bedobni a labdát egy 43x60 centis virtuális téglalapba. Ifjabb Bush nem olyan, aki bort iszik és vizet prédikál, vagyis nemcsak nézi a játékot, hanem maga is barátságban van a labdával.

Az idei nagydöntőbe is bejutott egy texasi csapat, de nem a dallasi, hanem a houstoni. Az Astros. Az ellenfele az Atlanta Braves volt. Utóbbinak a nemrég leköszönt elnök, Donald Trump drukkol, aki az egyik találkozón maga is ott szurkolt a volt First Ladyvel.

 Az első két meccset Houstonban játszották, aztán hármat Atlantában, majd a befejezésre visszatértek Texasba. Az amerikai sportokban megszokott „best of seven” szisztéma alapján addig játszottak, amíg egyik csapat négy mérkőzést nyert.

Röviden összefoglalva: rossz párharc volt. 1990 óta nem emlékszem unalmasabbra. Legalábbis az első négy meccs az volt. De az amerikai sportok egyik jellemzője, hogy valahol, valami mindig történik, ami maradandó. Ezek a négy nyert meccsig tartó szériák nem dőlhetnek el úgy, mint pl. az 1988-as foci BEK-döntő, vagy a 2003-as BL-finálé.

A sportág szerelmesei számára az volt megjegyzésre érdemes, hogy rögtön a párharc első ütéséből home run lett, ami még nem fordult elő a World Seriesek történetében. A home run azt jelenti, hogy az ütő úgy találja el a labdát, hogy az kirepül a nézők közé ( az érvényes terület meghosszabbításán) vagyis azt nem kaphatják el a védekező csapat tagjai. A home run még kap szerepet, de előtte még kerüljön szóba, hogy az első atlantai mérkőzés szakadó esőben pontszegény volt, de legalább sokáig izgalmas. A második atlantai legalább meghozta az első kisebb izgalmakat,

Két „hazafutással”, és akkor most van itt az idő, hogy ismét előkerüljön ez a kifejezés, ugyanis az ötödik találkozón olyan home run született, mely a legemlékezetesebb momentuma lesz évek múlva ennek a sorozatnak. Egy Freeman nevű atlantai ütő ugyanis 140 méterre repítette el a labdát, 180 km/órás sebességgel. A sebességről annyit, hogy

Kisebb stadionban ez már az utcán kötött volna ki, San Franciscoban pedig a tengerben. Ez nem vicc, a kaliforniai városban egy öbölben van a stadion, és a vízben kajakosok tucatjai várják, hogy egy-egy kirepült labdát kiszedjenek a tengerből. Amikor minden idők egyik legjobb ütője, egy Barry Bonds nevű még aktív volt, egyszer

Az idei ötödik találkozón ezen kívül még született egy olyan home run is, melynél az összes bázison álldogált ember, így ezért négy pontot kapott a Braves, és ezt hívják grand slamnek, ami nagy ritkaság. A közönség tombolt, a stadionban mindenki olyan ütő mozdulatot tett, amilyet az indiánok annak idején a tomahawkkal. A Braves ugyanis (több más mellett) indián harcost jelent. És az őslakosok atlantai utódai remek hetet zártak, még akkor is, ha nem otthon ünnepelhettek. Ugyanis a párharc egyetlen jó mérkőzését a houstoni asztronauták nyerték. Így az utóbbiak a második és az ötödik meccsen diadalmaskodtak, a harcosok a többin.

A sorozatot lezáró hatodikon is.

Ezt 7-0-s sikerrel abszolválták úgy, hogy

a világhírű űrrepülőtér városában. Egy pillanatig nem adtak esélyt az asztronautáknak. Tulajdonképpen az egész sorozatban sem. A Houston dobói is, ütői is csődöt mondtak a hét során. Két találkozón pontot sem szereztek, kettőn pedig kettőt. Így nem lehet sikeres egy csapat.

Az Atlanta Braves 1995 után nyerte meg ismét az amerikai baseball-bajnokságot, miután a 117. World Seriest 4-2-re nyerte.

A nyitóképen: A furcsa trófea, melynek felemelése minden baseball-játékos álma.

MTI/EPA/Justin Lane